Csúfos fordulót vett a Népszabadság szombati Budapest mellékletében éttermeket kritizáló, valódi nevüket soha fel nem vállaló Wittman fiúk sorsa. A két újságíró egyazon napon vesztette anonimitását és életét.
 |
| Cékla |
Évek óta rontja Budapest jobbnál jobb vendéglőinek renoméját a Népszabadság két okostojás firkásza, akik ráadásul még a valódi nevüket sem merik hazugságoktól hemzsegő 'cikkeik' alá becsületesen kiírni. A két Wittman újabban egyre jobban elbízta magát, az utóbbi hónapokban már az inkognitó megőrzésével sem nagyon törődtek. Meg voltak arról győződve, hogy a világ soha nem tudhatja meg, nem más áll az uszító hangvételű irományok mögött, mint a Népszabadság legendásan alkesz szerkesztőségéből is kirtívó két tehetségtelen bolsevik lúzer, Aczél Endre és Hovanyecz László.
Október 20-án este is a legyőzhetetlenség érzésével lépett be az akkor már mattrészeg pár a Liszt Ferenc téri Mediterrán kávézóba. Indításként fejenként hat cserkót rendeltek, majd az azt kiszállító pincért ügyesen elgáncsolták. A feltápászkodás közben szitkozódó pincért Hovanyecz makkos cipőjével arcon rúgta, az addigra már sugárban hányó Aczél pedig 'A kurva anyádat, te pesti buzi, én Wittman vagyok nyald föl a cserkómat aztán pedig pisáld az orromba' kiáltással buzdította. A Wittman szó megütötte a kávézó legendás főnöke, Pitkin fülét is, aki azonnali cselekvésre és a pesti vendéglőstársadalom felszabadítására szánta el magát. A járásképtelen Aczélt parókájánál fogva berángatta a konyhába, ott pedig egy tökgyaluval ledarálta Magyarország vezető napilapjának vezető publicistájának a sokévi alkoholizmusából fakadóan szederjes arcát. Az eredményként kapott moslékból készített céklasalátát Hovanyecz jóízűen elfogyasztotta, felajánlotta Pitkinnek, hogy amennyiben eltekintenek a számlától, akkor természetesen kedvezőbb hangulatú kritikát is hajlandó írni, végül megtette azt a szívességet, hogy magától esett fejre az emeleti galériáról.
Így jár minden bolsevik!
|
