1995-2006, 11. évf. #020 

hazád
Augusztusi Caesar

Magyari Péter - A Dorogi Fekete Csille Bányászklub Színjátszó Körének átdolgozott színmûve, Shakespeare Julius Caesar c. tragédiájának nyomán.

1. FELVONÁS

1. szín
Utca Dorogon.
Árpád, Kálmán, Ede és más polgárok jönnek.

Árpád: Augusztusi Caesar nagy haddal közeleg.

Kálmán: Furcsa had. Nyáron is didereg.

Árpád: Láttad te is a legionáriusokat?

Ede: Mester, mesélj, honnan tudsz ily sokat?

Árpád: Kint jártunk, lestük a szántást. Hatvanadfél madár repült, széllel szemben. Éreztük, hogy nincsen valami ma rendben. Kíváncsiskodók sora leste az érkezõ sereget, fölöttük mohó seregélyek hada repkedett. Oktáv Feri és Butus Zoli pedig nekiveselkedett. Azt suttogják, Caesar már félig halott, és minden tette félkegyelmûre vallott.

Kálmán: Én is hallottam Oktávék suttogó szavát, magának kívánja Caesar hatalmát. Megbomlottak mögötte a sorok.

Ede: Csitt, maga Cézár jõ amott.

2. szín
Caesar dorogi palotája.

Petrus Chissius: Üdv Caesar! Utadat az istenek kísérték, házadat soha ne sújtsa ínség. Fáradt lehetsz, pihenj hamar, de elõtte még valaki véled beszélni akar. Mondtam neki, hogy egy napig várjon, de fontos híre miatt nem tágít a barom.

Augusztusi Caesar: Engedd elém.

Jós: Szíved kemény legyen Caesar. Elvesztettem félszáz éve szemem világát, de az égi jeleket úgy látom, mint más az izzó fáklyát. Míg te a hispánoknál hadakoztál, az istenek szóltak. Óvakodjál attól, ki hajbókolt elõtted, mert kik ünnepelnek, elemésztnek téged.

Caesar: Távozz öreg bolond, mögöttem gyõzelmek sora. Megbomlott az elméd, eriggy, te ostoba. (Cissiushoz) Seregem fáradt és ettõl zavarodott. Osszál obolost, mit a kincstárnok hozott. Draskón majd segít, és most hagyjatok magamra.

3. szín
Utca Dorogon.

Árpád: Láttátok a jelet? Esztergomnál a víz megbüdösödött.

Kálmán: Pest fölött az ég kénkövet köpött.

Ede: Fullasztó köd borítja Gyömrõt.

Árpád: Megbomlott a világ, az istenek rossz híreket küldtek, a marhák a réten torzókat szültek. Óvakodjunk a veszélytõl.

4. szín
Caesar palotája.

Chissius: Míg távol voltál Caesar, sokan beszéltek. Egyesek furcsát ígértek a népnek.

Caesar: Mondd hû Chissiusom, mi történt Dorogon, míg a távoli Mallorcán volt hadaimmal dolgom.

Chissius: Nem kertelek, mert szeretlek. A kocka már el van vetve: Oktáv Feri ellened kel sietve. Vele Butus Zoltán is összeesküdött. Csak bennünk bízhatsz: Silli és a Harci Szekeres készen állnak. Mi vagy õk, a döntés tenálad.

Caesar: Honnan veszed e kemény szavakat?

Chissius: Fülelek, és hallómba sok minden beakad.

Caesar: Hívjad a szenátorokat!

5. szín
Szenátus.

Caesar: Oktáv Feri nem rendez játékokat többet, a gladiátorok ezentúl nélküle ölnek. Aedilisnek Gaergeanicust teszem, hogy a nép végre nyugton legyen. Hát ellenem fordultál, te is fiam, Butus Zoltán? Nem leszel többet szónokom ám! És mert Chissiusék kitartottak mellettem a rosszban, hivatalt többüknek örömmel hoztam. Harci Szekeres lesz a questor, és társainak sem kell távoli mentor.

Caesar el.

Chissius: Szenátorok, várjatok egy percet. Victor újra Dorog kapuinál. Remeg tõle minden tribunus anál. Caesar halljátok, immár gyenge. Oktávék végre le vannak verve. Caesar értünk remeg, bennünk bízik már csak. Mögé állunk, mint hajbókoló társak? Vagy mi irányítjuk tovább Dorog sorsát?

Silli: Bárcsak volna, ki közülünk vállalná!

Harci Szekeres: Én kiállok a polgárok elé, és megmondom, leszek, ki a bizalmat bírja, mindenki áhít gyors gyógyírra.

Fegyverkovács: Közületek én vagyok a legöregebb, maholnap távolba proconsulnak megyek. Kedves szenátorok, hadd tegyek egy utolsó szolgálatot.

Chissius: Jó, hogy a lényeget mind egyformán látjuk, és Caesar hatalmát egyaránt bánjuk. Legyen, hogy majd nekiugrasztjuk a szabinokat, szövetségeseink eddig hûek voltak. Õk majd jelzik, hogy bizalmuk megtört, és nem lesz köztünk egy sem, ki Caesart ölt. Eldöntjük majd késõbb, ki vezesse a várost, választhatunk akkor egy mokányt vagy egy sármost.

2. FELVONÁS

1. szín
Caesar palotája.

Caesar: A szabinok a halálomat akarják. Elárultak, mind, mind a gyávák. Oktávékkal leszámoltam, de a szenátorok dühe rajtam. Összeesküdtek ellenem.

Chissius: És a zsarnokölõ én lettem!

Caesar: Mit keresel házamban Chissius?

Chissius: Hibáidból hát sohasem tanulsz?

Caesar: Meleg szavakkal vártál haza, de pengéd hideg, itt a halál szaga.

Chissius: Gyertek hát jó urak, ti is mártsátok meg Caesarban késetek, együtt jöttünk, ne késlekedjetek!

Silli: Közös a terv, mit a szenátus akar, mély sebet üssön mindegyik alkar!

Fegyverkovács: Egyszer már a vörös tógát átadtam, most véred vöröse díszeleg énrajtam!

Harci Szekeres: Szekeres legióm eleget követett. Nem gondoltad, hogy ki megölelt, meg is ölhetett?

2. szín
Utca Dorogon.

Oktáv Feri: Nem dicsérni, temetni jöttem Caesart.

Árpád: A nép szavadért kiált.

Oktáv Feri: A halál mindenkit elemészt. Porrá lesz, ki büszke volt elébb. Caesar velünk volt, ismertük erényeit, hibáit. Hazudik az, ki most mást állít. Dorognak mégis új vezér kell, kinek szavára a város az ellennel harcra kel. Én láttam Caesar száz erényét és száz hibáját, mégis, ki az, ki most trónjáért kiált? Csak nem a régi talpnyalók? Chissius, ki szavamtól óvta õt? Vagy Silli, ki zsákmányomat követelte rajta? Emberek, mondjátok, milyen ez a fajta?

Kálmán: Hazug képmutató mind, aki Caesart megölte.

Oktáv Feri: Ti döntsetek, polgárok, szabadok, hogy Caesar helyébe kit állítotok.

Árpád: Jól beszéltél, bízunk szavadban!

Ede: Támogatunk téged emberben, anyagban.

3. szín
Szenátus.

Fegyverkovács: Az utcákon csak gyûlik a nép.

Harci Szekeres: Chissius szava már nem elég.

Silli: Oktáv velünk végeztette a hentes munkát, és most rájuk erõlteti akaratát.

Chissius: Megállapodtunk, én vezetem Dorogot.

Harci Szekeres: Lehet, hogy elkapkodtuk a dologot.

Fegyverkovács: Ha támad a nép, Viktor lesz, ki dictatorként közbelép.

Oktáv Feri, Butus Zoli be.

Oktáv Feri: A nép úgy hiszi, bennem újjászületett Hektór, a bajnok. Ti most csak áruló gyilkosok vagytok.

Chissius: Ha princeps leszel, ki legyen a praetor?

Oktáv Feri: Chissiuszom, nem ajánlkozhatnál jobbkor.

4. szín
Chissius az utcán

Chissius: Hosszúra nyúlt augusztus utolsó hete. Volt ki sírt, más örömét lelte benne. Az árulókat elárulta az árulók eleje, a júdáspénzt Oktáv magának eltette. Kamrája tele, a nép megnyugodott. Hivatalomba néhány tallér jutott. Hogy mi lesz késõbb Dorognak a sorsa, az fondorlaton múlik, már Romulus óta. Hogy kinél lesz a vesszõnyaláb, nem tudja se Jupiter, se Anyád. Menjél haza nézõ, és vonjál tanulságot, ki állít igazat és ki hazugságot.










Matula Magazin © Minden jog fenntartva. 1995-2006 | Megjelenik, amikor megjelenik, kábé kéthetente. | Médiaajánlat | Impresszum