Mint azt jól tudjuk, Magyarország sajnos nem képviselteti magát ezen a jeles eseményen, viszont a múlt héten megvertük azt a csapatot, amelyik a legjobb európai válogatott volt két éve a világbajnokságon: Németországot. Mindez csak egyet jelenthet: jelenleg a Magyar Csapat a legjobb egész Európában, és ezért különösen sajnálhatjuk, hogy nem sikerült kivívni az EB szereplés jogát. Így aztán a Nemzet komoly gondban van, kinek is szorítson? Hát nézzük sorjában.
A CSOPORT
PORTUGÁLIA: Õk a házigazdák, ami azt jelenti, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) szemérmetlen módon fogja tolni a csapatot, tehát a bírók folyton a javukra fognak tévedni a kritikus helyzetekben. Aki látta a Porto - Monaco Bajnokok Ligája döntõt, és a minden épkézláb monacói támadásnál lest lengetõ partjelzõt, annak már lehet némi fogalma arról, mire is számíthatunk a portugálok meccsein. A Magyar Ember sok pénzt tenne fel arra, hogy játszhatnak akármilyen pocsékul, a portugálok ott lesznek a négy között. Persze más indok is van arra, hogy gyûlöljük a portugálokat: színészkedésben az olaszokat is felülmúlják, bár most nem lesz itt a szimulálóbajnok Vitor Baia kapus. Veszíteni sem tudnak: emlékezhetünk, négy éve micsoda fesztivált rendeztek, amikor a franciák kaptak egy jogos tizenegyest a végén - a pojáca Figo atlétatrikóban sétálgatott a pályán, és a többiek is hisztiztek, mint a fürdõskurva. Két éve meg ugyancsak Figo bundát ajánlott az egyébként szintén csaló koreaiaknak, csoda, hogy még a pályán lehet.
Jó pasik: Hölgyolvasóink egyik nagy kedvence, a szimuláns nyálgép Vitor Baia hiányában keressenek maguknak másik Latin Lovert, itt biztosan találnak. Viszont a mellírozott hajú, patkányarcú Ronaldótól mindenkit óva intünk.
GÖRÖGORSZÁG: Ez már eleve egy vicc. Európa butáiról még azt sem mernénk feltételezni, hogy a lesszabály értelmét felfogják, nem hogy még hatékonyan el is tudják sajátítani azt. Tíz éve akkorát égtek a világbajnokságon, mint a Reichstag, sokkal több most csak azért várható tõlük, mert Otto Rehhagel személyében ül egy ember a kispadon, aki szarból is képes várat építeni. Mi mást lehet még elmondani róluk? Megelõzték a spanyolokat a selejtezõkön, akikkel most is egy csoportba kerültek. Erre mondhatnánk, hogy pikáns összecsapás - ha megnéznénk. Mert a görögök gusztustalan antifocit játszanak, és különben is semmi helyük egy Európa bajnokságon - mi, tisztességes Magyar Emberek ezért testületileg bojkottálni fogja az összes meccsüket, helyette elmegyünk bulizni, és felszedjük az összes szerencsétlen csajt, akinek a pasija közben éppen halálra unja magát a képernyõ elõtt. Reméljük, hamar kiesnek.
Jó pasik: Na ne. Bár az is igaz, hogy egyetlen görög játékos nevét nem éreztük méltónak arra, hogy megjegyezzük. Aki a buta és szõrös bunkókra izgul, az mindenesetre kedvét lelheti bennük.
SPANYOLORSZÁG: A legeslegnagyobb lúzerek a világon. Negyven éve ugyan nyertek valamit, amit akkor Európa bajnokságnak neveztek, de ott négy csapat volt és azt a döntõt is otthon játszották. Azóta meg semmi, leszámítva egy döntõt húsz éve. Ettõl még persze lehetnének szimpatikusak, de nem azok. Egy csomó túlértékelt, agyonsztárolt, ám mégis súlytalan sztárocska még sosem nyert nagy tornát. Meg különben is, mit hozott Spanyolország a kis batyujában az Európai Unióba? Úgy értem, a katasztrofális munkanélküliségen kívül? Hát semmit, bizony. Dolgozni, azt nem szeretnek, éjszakába nyúlóan tivornyázni, ahhoz meg érdekes módon van kedvük. Ez jellemzi a focijukat is: trükközni, ügyeskedni, szemétkedni, azt igen, de amikor robotolni kell, akkor mindjárt jön a sírás. Talán a csoportból továbbvergõdnek, aztán majd szomorúan hazamennek - senkinek nem fognak hiányozni.
Jó pasik: Most, hogy nem csak kockafejû baszkokból áll a csapat, valamelyest meg lehet különböztetni õket. Persze ebben sincs sok örömünk, elég csak egy pillantást vetni mondjuk a szerencsétlen Puyolra. Jó, ott van Raul, de hát õ meg egy kis puhaszájú puttó.
OROSZORSZÁG: Szegény Alfred Rosenberg, ha ezt megérte volna! Két latin csapat, egy elszlávosodott pásztornép és az oroszok egy csoportban - bajban lenne a fajelmélet klasszikusa, ha bárkinek is szurkolni akarna. A Magyar Ember is bajban van, bár talán az oroszokat utálja a legjobban. A focijukra nem is érdemes szót vesztegetni, ötlettelen darálás, amihez néha doppingszert is igénybe vesznek. Az majd vicces lesz, amikor kiesnek, mert legalább otthon Moszkvában rendeznek egy kis murit a csalódott szurkolók, mint két éve, és átrendeznek néhány városnegyedet. Azon röhögni fog a Nemzet, de nagyon.
Jó pasik: Mi van?!
B CSOPORT
SVÁJC: Na, végre egy csapat, amely számíthat a Magyar Ember szimpátiájára... Csak vicc volt. Természetesen az égvilágon semmi okot nem látunk arra, hogy bárki is Svájcnak szurkoljon. Egészen biztos, hogy csak valami tévedés folytán kerülhettek ide, észre sem venné senki, ha most szépen visszalépnének. Halvány emlékeink vannak a svájciak korábbi EB és VB szerepléseirõl, de az biztos, hogy akkor is a honosított játékosaiknak köszönhették a sikereiket és most sem lennének sehol a két Yakin, Cabanas meg a többiek nélkül. És ez azért elég szomorú, lássuk be.
Jó pasik: A kapus Zuberbühler, a védõ Zwyssig, a középpályás Hüggel vagy a csatár Gygax - fogalmunk sincs, hogy néznek ki, de nekik legalább jó nevük van. A többi svejci feltehetõen még ezt sem mondhatja el magáról.
HORVÁTORSZÁG: Nekik ugye kapásból nem szabad szurkolni, hiszen ismerjük a mondást a szomszéd tehenérõl. Persze szerencsére nem lesz nehéz dolgunk, hiszen önmagában is visszataszító csapat ez a horvát. Nem is beszélve a soviniszta, vadállat szurkolóikról - vélhetõen mindenki elégedetten fog hátradõlni, amikor a csoportmeccsek után simán kiesnek. Az abroszkockás mezük pedig komolytalan, az UEFA helyében nem is engedélyeznénk, hogy ilyen bohóckodással rontsák a torna hitelét. Egy pozitívuma lenne csak a sikeres horvát szereplésnek: a még nagyobb köcsög szerbek kitépnék dühükben a szakállukat, mind egy szálig. Gyorsan hozzátesszük, ennek kevés a valószínûsége, ´98-ban a horvátok vagy húsz évre kimerítették a mázliadagjukat.
Jó pasik: Hát fogalmunk sincs. Az egyedüli játékos, akit kis jóindulattal sztárnak lehet nevezni, Dado Prso. Igaz, õ meg egy hosszú hajú mûmájer.
FRANCIAORSZÁG: Csak annyit mondunk, Trianon. Innentõl kezdve meddõ minden vita, a Magyar Ember egész egyszerûen nem szurkolhat Franciaországnak. Pedig lehet, hogy megnyerik az EB-t, de a gyõzelem nem minden. Arról nem is beszélve, hogy a fél francia csapat Szenegálban, Ghánában és hasonló helyeken született, és inkább volna keresnivalója az Afrikai Egység Kupán, mint itt. Nem mintha nem utálná õket a Magyar Ember akkor is, ha csak igazi franciák játszanának a csapatban, de hát így aztán végképp minden okunk megvan rá, hogy a bukásukért szorítsunk. És ez kis szerencsével össze is jöhet.
Jó pasik: Hát nézzük. Zidane kopasz, Henry-nak csimpánzfeje van, Pires nyálas, a többiek meg nem érdekelnek senkit.
ANGLIA: Na, egy igazi nagypofájú banda. Igaz, nincs mire felvágniuk, mert minden alkalommal szívnak, és ez vélhetõen idén sem lesz másként. Még akkor sem, ha most van egy pár tisztességes futballistájuk, ettõl õk még vesztesek maradnak. Nem szabad elfelejtenünk azt a lekezelõ nagyképûséget sem, amit velünk, Magyar Emberekkel szemben mindig is tanúsítottak, összekeverve Budapestet Bukaresttel, meg hasonlók. Most majd mi fogunk nagyot nevetni, valamikor a negyeddöntõk idején. Persze lehet, hogy nem is engedik majd lejátszani, hiszen a sok részeg bunkó - akik a szurkolótáborukat alkotják - már gondoskodik róla, hogy kizárják a csapatot a tornáról. Ezzel még jól is járnának, legalább lesz a kudarcot mire fogni.
Jó pasik: Beckham. Már akinek még nincs hányingere tõle. Aztán ott van Owen, a nagymama kedvence, és a hájfejû kis bulldog, a tinisztár Rooney. Rajta még sokat fogunk nevetni.
C CSOPORT
DÁNIA: A dánokról mindent elárul az, hogy nejlonszatyorral járnak bulizni (abban viszik a piát). Érdekes módon egész sokan találják szimpatikusnak a mindenkori dán csapatot, de a Magyar Ember mindig is értetlenül meredt erre a furcsa perverzióra. Feltehetõen az állhat ennek a vonzalomnak a hátterében, hogy annyira ártalmatlanok és lehetetlenek ezek a dánok, és senki sem néz ki belõlük semmi komoly eredményt. Jó, tizenkét éve összejött nekik, de egyszer van csak gyereknap, ez idén borítékolhatóan nem fog elõfordulni.
Jó pasik: Mint ahogy a banktisztviselõk vagy az adótanácsadók, úgy a dán labdarúgók sem szoktak jó pasik lenni, ez ilyen egyszerû.
OLASZORSZÁG: Ez még jó vicc lesz. Amikor a sok röhejes, zselétõl áztatott digó futballista kimegy a pályára a buzis, feszülõs mezében és láthatóan el sem tudja majd képzelni, hogy ne õk nyerjék meg az EB-t. Aztán majd jönnek a pofonok, szépen sorjában, õk meg ismét panaszkodnak majd a bíróra, az UEFA-ra és minden másra, de ezen a Magyar Ember csak elnézõen fog mosolyogni. A vén hülye Trapattoni különben is tenni fog róla, hogy még a maradék esélyük is elszálljon, hogy aztán a színészkedés és a színlelés õsi olasz fegyvereihez nyúljanak, de ezzel még soha, senki nem nyert háborút, maximum a csoportot.
Jó pasik: Itt vélhetõen véleménykülönbség fog kialakulni a hímnemû olvasó és a barátnõje között, és bizony nem az utóbbinak lesz igaza. Totti, Cannavaro, Del Piero és a többi feminin naplopó támassza csak a robogóját a falnak, tegye fel a béna napszemüvegét, és forduljon a fal felé, mindenkinek jobb lesz akkor.
BULGÁRIA: Sajnos vannak Hazánkban olyanok is, akik valami rosszul értelmezett kelet-európai szolidaritás következtében képesek szimpatizálni ezekkel a szurtos tolvajokkal, akik csak a kecskéjükkel érzik jól magukat kettesben. A bolgároknak egy igazán vonzó tulajdonságuk van, és ez az, hogy nem románok, sokkal több jót nem mondhatnak el magukról. A futballjuk is egy röhej. Most lehet emlegetni Sztojcskovot meg a többi balkáni bajkeverõt, de a Magyar Embernek egybõl az jut eszébe, hogyan csináltak bohózatot tíz éve az amerikai VB-n a bronzmeccsbõl, vagy négy évvel késõbb hogyan kaptak egy hatost a már kiesett spanyoloktól, és még örültek is neki. Most annyi a különbség, hogy egyetlen jó játékosuk sincs, a mentalitás viszont vélhetõen a régi.
Jó pasik: Kedves Hölgyek, ugye nem gondolják komolyan, hogy bolgár futballisták jó pasik lehetnek? Na azért.
SVÉDORSZÁG: Ezek a svédek tisztességes, becsületes emberek, ebben a Magyar Embernek nincs oka kételkedni. Más kérdés, a labdarúgóknál érdekes módon elsõ a haj, és csak utána jön a futballtudás. Mert az utóbbinak bizony híján vannak. A svájciakhoz hasonlóan nekik is vérfrissítésre volt szükségük, hogy bármit is elérjenek. Hát most itt vannak, sõt, talán még a csoportból is tovább szenvedik magukat (a Magyar Ember õszinte sajnálatára), de aztán majd jön az elkerülhetetlen bukás, persze még csak szomorúak se lesznek, õk is tudják jól, semmi keresnivalójuk a futballelitben. Az az elkeserítõ favágás, amit várhatunk tõlük, életre szóló szörnyû emlékeket okoz mindenkinek, könyörgünk, minél kevesebbet lássunk belõle!
Jó pasik: Hát ez is egy érdekes kérdés. Vannak ugye ezek a nagydarab, szõke óriások, akiket majdnem olyan nehéz megkülönböztetni egymástól, mint a kínaiakat. Meg van az a pár félig néger, bosnyák, satöbbi, hát õk meg olyanok, amilyenek.
D CSOPORT
HOLLANDIA: Egy újabb örök lúzer! Hányszor, de hányszor hallottuk már a ´74-es és a ´78-as VB döntõk meséjét, ahol mindkétszer a hollandok játszották állítólag a jobb focit, de aztán mégis elbuktak: mert el kellett bukniuk. Idén is ez lesz, és már elõre jól szórakozunk a híreken, amelyek majd vélhetõen jönnek a csapat háza tájáról, és belsõ viszályokról, veszekedésekrõl szólnak. Nem is csoda, hiszen itt játszik az összes arrogáns barom, a kis pukkancs Davidstól kezdve a felfújt léggömb Van Nistelrooy-ig. Ha szerencsénk lesz, a pályán fognak összeverekedni egymással, és ez életre szóló élményt fog nyújtani valamennyiünknek.
Jó pasik: Elkeserítõ a helyzet itt is, néhány rosszarcú fekete és kipukkadt labda-fejû fehér, akkor lássuk õket, amikor a hátunk közepét.
LETTORSZÁG: Errõl az országról keveset tud a világ. A Magyar Ember is csak annyit, hogy a fõvárosa Vilnius, és valami rokonságban állunk velük, már ha hiszünk a szemfényvesztõ finnugor elméletekben. A focijuk borzalmas, elkeserítõ és mélypont az Európa bajnokságok történetében. Van egy gyors csatáruk, akinek azonban meg sem vagyunk hajlandók jegyezni az amúgy is kimondhatatlan nevét. Ha van Isten, akkor legalább egy meccsen nagyon nagy verést kapnak, és ez kimondhatatlan kárörömmel tölti majd el a Magyar Embert, hiszen a csoportból pont bennünket megelõzve jutottak tovább, természetesen csalásnak köszönhetõen.
Jó pasik: Itt? Majdnem ugyanakkora szörnyetegek, mint az oroszok.
CSEHORSZÁG: Kedves cseh barátaink, ez nem jégkorong. Ez bizony futball, ahol ti maximum csak a döntõig juthattok el, hogy aztán valami közepes csapat hazazavarjon benneteket egy sima kétgólos vereséggel. Néhány nagyokos itthon mindig õket hozza fel példaként, de akar a fene rájuk hasonlítani. A Magyar Ember nem kér a csehek darálós, rosszkedvû focijából! Valami csoda folytán most van nekik egy Nedvedjük, de õ úgyis hamar összeszed annyi sárgát, hogy a sorsdöntõ meccsen ne játszhasson, és akkor majd helyreáll a rend. És akkor arról még nem is beszéltünk: hol tartanak a csehek vízilabdában?
Jó pasik: Na persze. Ahol még divat a bundesliga-frizura, ott talán nem röhögnek rajtuk. A csajhajú Nedved szintén rossz vicc.
NÉMETORSZÁG: A nácik már a múlt vasárnap megmutatták, mire képesek: semmire. Nem kell hinni a magyarázkodásaiknak, sehol nem lesznek az EB-n sem ezek a lelketlen gyilkológépek. A majomfejû Kahn kapus megint sokat fog sírni, de most nem a neki bedobált banánok miatt, hanem mert sokszor kell maga mögé nyúlnia a labdáért. Ez nemes bosszú lesz a Magyar Ember számára (bár ugye Magyarország éppen most rendezte a számlát), a Don-kanyarért ugyanúgy, mint az összes szörnyûségért, amit a németeknek köszönhettünk valaha is. Szegény Rudi Völler, a kertek alatt fog hazakullogni, a nagyszámú honosított vitézével együtt.
Jó pasik: Ó igen, Kahnról már beszéltünk, Jens Nowotny szintén közröhej tárgya lesz, a szánalmas, mûgermán Ballack pedig az EB legnagyobb égése.
JÓ SZURKOLÁST MINDENKINEK!
